Helyszín: Művészetek Palotája, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Műsor:
Erkel: Hunyadi László - nyitány
Dohnányi: Szimfonikus percek, op. 36
Liszt: Magyar fantázia
Liszt: I. (Esz-dúr) zongoraverseny
Kodály: Galántai táncok

Közreműködik: Jandó Jenő - zongora
Vezényel: Héja Domonkos

Erkel Ferenc 1810-ben született. Pályáját zongoraművészként és zenepedagógusként kezdte Kolozsváron. 1840-ben írta meg első operáját, a Báthori Máriát, pár évre rá megnyerte a Kölcsey Himnuszának megzenésítésére hirdetett pályázatot. Közreműködött a Zeneakadémia megalakításánál, amelynek ezután tíz éven át igazgatója és zongoratanára volt, majd az Operaház főzeneigazgatója lett. Erkel nevéhez fűződik a magyar nemzeti opera megteremtése. Mint karmester és szervezőegyéniség rendkívül sokat tett a főváros zenei életének felvirágoztatása érdekében.
Liszt Ferenc 1811-ben született. Kilenc éves korában már nyilvánosság előtt zongorázott, hamarosan műpártoló főurak támogatásával Bécsben folytathatta tanulmányait Czerny és Salieri tanítványaként. Nagy feltűnést keltő első bécsi koncertjén az akkor 11 éves művészre még Beethoven is felfigyelt. 1823 őszén atyjával Párizsba költözött. Az 1830-as évek végén újabb hangversenykörutakra indult, bejárta egész Európát, Portugáliától Oroszországig. 1835-ben a genfi konzervatórium tanára lett. A budapesti Zeneakadémia első éveiben készséggel segítette a magyar zenekultúra újonnan kialakuló központját és vállalta, hogy az év néhány hónapjában itt tanítson.
Dohnányi Ernő 1960-ban, 83 éves korában hunyt el. A gyermek Dohnányi körül folyton muzsika szólt, így nem csoda, hogy a hangszerjáték hamar felkeltette az érdeklődését. Édesapja kezdte zongorára tanítani 6 éves korában. Korai szerzeményei zongoradarabok és zongorakíséretes hegedű- és csellódarabok, valamint vonós kamaraművek, 14 éves korától már vokális műveket is ír. 1895-ben írja 1. opus-számmal ellátott művét, a c-moll zongoraötöst, amihez Brahms annyit fűzött: „Magam sem tudtam volna jobban megírni". Budapest és Bécs után Londonban is fergeteges sikere volt, újabb és újabb koncerteket követeltek tőle. 1944-ben Amerikába menekült, New Yorkban halt meg.
Kodály Zoltán 1882-ben született, és 1967-ben halt meg. Életének nagy részét a magyar népdalok megmentésére, összegyűjtésére szentelte. Kutatásai elején ismerkedett meg a hozzá hasonló utakon járó Bartók Bélával, ekkor vette kezdetét életre szóló barátságuk. Elgondolása szerint a jó zenész kellékei négy pontban foglalhatók össze: 1. kiművelt hallás, 2. kiművelt értelem, 3. kiművelt szív, 4. kiművelt kéz. Mind a négynek párhuzamosan kell fejlődnie, állandó egyensúlyban. Mihelyt egyik elmarad vagy előreszalad, baj van. A II. világháborút követően Kodály meghatározó szerepet vállalt az ország szellemi újjáépítésében. Háromszor kapott Kossuth-díjat.
Magyar szerzők műveiből áll a 19. Budapesti Nemzetközi Bor- és Pezsgőfesztivál gálakoncertje. Erkel, Dohnányi, Liszt és Kodály alkalomhoz illő, ünnepi és táncos hangvételű művei szólalnak meg. Közreműködik - a hagyományoknak megfelelően - az Óbudai Danubia Zenekar, a Liszt-versenymű magánszólamát Jandó Jenő játssza.

Rendező: Magyar Szőlő- és Borkultúra Nkft.
Jegyárak: 3200, 4800, 5800, 7000 Ft